A dusanbei kormány az ország függetlenné válása óta eddig mintegy 1,5 ezer négyzetkilométernyi területet bocsátott már Kína rendelkezésére az ország gazdaságának talpra állításához nyújtott hitelek fedezetéül. Az ország délkeleti részén található, főleg síita törzsek által lakott Gorno- vagy Hegyi-Badahsán autonóm területen élőkkel folyamatos konfliktusban állt a tadzsik kormányzat. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása volt.

Ezt a folytonos – gyakran fegyveres – ellenállást unhatta meg Emomalii Rahmon tadzsik államfő, amikor úgy döntött, hogy a Kína által nyújtott hitelek ellenében ideiglenesen a nagy keleti szomszéd rendelkezésére bocsátja a területet. Ezt a vidéket elsősorban a Pamír-hegység uralja, az egykori Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsával, a 7495 méteres Kommunizmus-, mai nevén Ismail Samani csúccsal. A tadzsik kormányzat nem lát gazdasági perspektívát a nehezen megközelíthető Hegyi-Badahsánban, Kínát viszont érdeklik a terület feltáratlan és kiaknázatlan ásványi lelőhelyei.

A május elején megkezdett kínai bevonulásról orosz források adtak hírt. Dusanbe egyelőre tagadja katonai akciót, mondván hogy csupán egy közös tadzsik-kínai hadgyakorlatról van szó. Nemzetközi szinten viszont biztosra veszik, hogy a terület átadása egy hosszadalmas területi vita végére tesz pontot, különös tekintettel arra, hogy Tadzsikisztán egyik legfontosabb befektetőjének tekinti Kínát, amelytől gazdaságilag nagyon sok szempontból függ.

A történelem folyamán Hegyi-Badahsán számos alkalommal váltott gazdát. Tartozott a Kínai Császársághoz, a Mongol Kánsághoz és Afganisztánhoz is. Oroszországhoz 1895. után csatolták egy angol-orosz szerződés nyomán. Véglegesen 1925-ben lett része autonóm jogokkal a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaságnak.

(Palkó István)