Erdővel körülvett, csendes hely, igazi elszigetelt kis zug, nem csoda, hogy a szerzetesek itt éltek valaha. Az építtetők az egyetlen magyarországi alapítású férfi szerzetes remete rend, a pálosok tagjai voltak. A rend gyökerei 1215-re nyúlnak vissza, amikor Bertalan pécsi püspök az iregi hegységben élő szerzeteseket rávette, hogy Patacson, az általa épített zárdában telepedjenek le. Özséb esztergomi kanonok pedig a Pilisben szétszórtan élő szerzeteseket gyűjtötte össze, majd maga is beállt közéjük. Az 1300-as években Lőrinc pálos rendi szerzetes elhatározta, hogy a budai hegyekben egy monostort építtet. A munkálatok 1301-ben kezdődtek a Szépjuhászné-nyeregben, egy korábbi falu, Budaszentlőrinc helyén.

A kolostor hatalmas méreteiről vált híressé: korabeli források - talán kicsit túlozva - úgy írták le, hogy a templom tornya a lenyugvó nap fényében árnyékot vetett a budai Várra. A törökök nagyrészt lerombolták az épületet, és bár a vastag falak még a XVIII. században is álltak, a maradványokat az évszázadok folyamán széthordták a közeli építkezésekre. Az 1900-as évek ásatásai során feltárták a kolostorrom alapjait, amelyek ma is láthatóak. A részben még mindig megcsodálható téglapadlóból csak kevés maradt, mert azt sem az időjárás, sem a tolvajok ellen nem védik. Nagy a kísértés, hogy az ember végigsétáljon a hatszáz éves padlózaton, de jobb erről lemondani, mert az agyaglapok már nem bírják a terhelést. Néhány éve kereszt áll a romok között, és van már egy márványból készült szabadtéri oltár is a régi helyén. Igazi különlegesség Markolt Sebestyén nemrég felszentelt szobra, amely a világon először ábrázolta Szűz Máriát áldott állapotban. Van tehát látnivaló bőven a Szépjuhászné közelében, de akinek csak egy fél órája van, az sem fogja megbánni, ha leszáll a buszról, és ezt a rövid időt az évszázados romok között tölti el.

Elek Éva