2016-11-28 15:21:00 Horváth Emese
Alakításait gyengéd líraiság és drámai erő jellemzi, de a komikum és a groteszk ábrázolás sem idegen tőle. Kútvölgyi Erzsébet gyerekeknek és felnőtteknek is ugyanolyan átéléssel játszik, pedig majdnem orvos lett annakidején.
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet úgynevezett vörös diplomával, azaz színtiszta kitűnő osztályzatokkal. 1971-től a Vígszínház tagja. Filmben 1973-ban volt látható először, a Mészáros Márta által rendezett Szabad lélegzet című alkotásban. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Magyar színház- és filmművészet kategóriában lett Príma díjas.
Gratulálunk a Príma díjhoz.
Köszönöm szépen, nagyon büszke vagyok rá.
Hogyan fogadta, hogy jelölték, és bekerült a prímák közé?
Meg kell, hogy mondjam, nem számítottam rá, de egyáltalán nem. Engem olyan módon lepett meg és olyan módon tett büszkévé és boldoggá. Utána nagyon sokan felhívtak és azt mondták: „Tudsz róla?”, „Nagyon boldogok vagyunk”, „Mikor lehet szavazni?”. Mondtam, hogy mit tudom én, hát én biztos magamra nem fogok, de nagyon-nagyon boldog voltam!
Először, ha jól tudom, gyereksebész akart lenni, aztán mégis színésznő lett, sőt az ország egyik legjobb művésznője, hogy történt mindez?
Nem vettek fel az orvosira, ez ilyen egyszerű. Elmentem a főiskolai felvételire, megpróbáltam, de nem vettek fel, van ilyen. Két helyre adtam be a felvételim a színművészetire és az orvosira, és ha az orvosira vettek volna fel oda mentem volna. Azóta is nagyon érdekel az orvostudomány, azon belül is a sebészet, ami nekem egy álom. Álmomban operálok.
Melyik színpadi szerepe áll a legközelebb Önhöz, és miért?
A mostaniak közül nagyon szeretem a Salemi boszorkányokat, az Isten ítéletet. A régiek közül pedig holnapig sorolhatnám. Volt három, amit nem szerettem. Fele, amiben nem voltam jó, volt 75%, amit úgy éreztem elfogadható, vagyis az én mércém szerint jó voltam benne. 5%, volt olyan, hogy számomra is fontos volt, jól éreztem magam benne és a közönség is helyeselt. A tapsokból éreztem, mert annak, mindig van egy olyan ”íze”, súlya, amiből az ember ezt megérzi. Nem tudnám felsorolni, mert tényleg nagyon sok van, ami lökött rajtam, a pályámon, vagy megfeneklettem tőle. A közönség nem tudta és nem is tudhatja, hogy mi az, amikor úgy megyek be, hogy nem örömmel fogom játszani, mert nem szeretem. Ez nagyon régi történet. Nekem a második otthonom a színpad lett. Az ember jól érzi magát, ha belép az otthonába.
Mesedarabból melyik az, ami a szívéhez közel áll?
Az első az a Bors néni volt - Dajka Margittal -, amit én nagyon-nagyon szerettem. Ott megtanultam, milyen gyerekeknek játszani. A gyerekek olyan nyíltszívűek, hogy nem lehet csalni, és Margit mellett az ember meg is tanulta, hogy NEM LEHET CSALNI. Persze, nem csak a gyerekeknek, hiszen onnantól kezdve evidens, hogy a felnőtteknek sem. Jött még az Óz a csodák csodája, a régi. Aztán a Dzsungel könyve, a Maszat hegy és most újra az Óz a csodák csodája. Tehát sok gyerek darabban benne vagyok és nagyon szeretek nekik játszani.
Szokott izgulni előadások és fellépések előtt?
Egészen addig, míg be nem lépek. Nem nagyon akarják elhinni nekem, de ez az izgalom korral inkább növekszik. Ahogy öregszem - most voltam 66 éves- , ez egyre nö. Mindinkább érzem, hogy már az elvárások is nagyobbak. A megfelelés soha nem volt bennem kényszer. Amint belépek, a színpadra ez eltűnik. Nem félek, hanem izgulok, de amint színpadra lépek elmúlik.
Szó volt már arról, hogy abba hagyja ezt a pályát.
Igen.
Miért akarta abba hagyni?
Elegem lett, annyi mindennek vagyunk kiszolgáltatva. Jó esetben halott írónak, rossz esetben élő írónak, aki ül a 11. sor közepén és kikéri magának, ha „és” helyett „s”-t mond az ember. Aztán mindenkinek. A rendezőnek, a díszlettervezőnek, a jelmeztervezőnek, kellékesnek, világosítónak, fodrásznak, mindenki ki van szolgáltatva. Egyszer csak azt mondtam, elegem van. Aztán rájöttem, lehetetlenség ezt abbahagyni. Meg vagyok fertőzve.
Családtagok, rokonok, szülők, gyerekek mindig támogatták?
Nem, dehogy. Édesapám ki akart venni a főiskoláról. Azt mondta, hogy olyan hely nincs, ahova reggel 8-kor bemegy az ember és hajnal 3-ig ott van. Aztán, amikor beugrottam a La Mancha lovagjába 1971.november 9.-én kedd este, meghívtam a szüleimet. Akkor már édesapám megtiltotta, hogy hazamenjek, otthon már nem aludhattam. Anyukám mesélte, hogy édesapám megbökte, hogy: ”mikor jön a Zsi?”. Mondta neki, hogy ott áll középen a Darvas Iván mellett, nem ismert meg. Akkor jött rá arra, hogy a lánya színésznő lett. Jó szándékú izgalom és féltés volt benne.
Köszönjük a beszélgetést!
A Prima Primissima küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. A díjat 2013-tól kezdve az OTP Bank gondozza és finanszírozza tovább. A 2016. évi Prima Primissima díj tíz kategóriájának harminc jelöltje közül – a szakmai elismerésen kívül – a közönség által legtöbb szavazatot kapott Prima a Demján Sándor által felajánlott 15 millió forinttal járó Közönségdíjban részesül. A jelölteket ezen a linken tekinthetik meg és SMS-ben lehet szavazni rájuk.