Magazin bemutató cápákkal

2014-05-08 17:17:00 superadmin

hírkép

Különleges magazin bemutatójához különleges helyszínt választott dr. Elter Tamás. A világ szinte minden országában búvárkodó főszerkesztő a budapesti Tropicarium cápái között mutatta be a most induló, igazán látványos, Tropical magazint.

 



Milyen volt a cápákkal úszni? Ez hányadik élményed?

Ez már a sokadik élményem, de mindegyik olyan, mint az első volt. Köszönhetően a budapesti Campona Tropicáriumnak, illetve ennek a csodálatos és Közép-Európában valóban teljesen egyedülálló tengeri medencének. Tudni kell róla, hogy a közel másfél millió literes térfogatával Közép-Európa legnagyobb tengeri medencéje, amelyben sok látványos, színes és szép hal mellett három fajhoz tartozó, hét különböző cápa lakik.

Soha nem féltél még a cápáktól? Eszembe jut, amikor én Bora-Borán voltam két hajó közé kifeszítettek egy egyszerű kis zsinórt, akkor végiggondoltam, hogy nem lehet mindegyik cápával megbeszélni előre, hogy mi legyen a történet vége.

Úgy vélem, hogy a cápák alapvetően jobban félnek az embertől, mint fordítva. A cápákkal kapcsolatban nagyon sok a különféle téveszme, hiedelem. Annak ellenére, hogy valóban ragadozók, sőt lehet mondani, hogy a tengeri tápláléklánc tetején helyet foglaló csúcsragadozók, el kellene hinni, hogy mi evolúciós okokból sem vagyunk egyetlen cápafajnak sem természetes prédája. Amíg egy évben átlagosan 5-10 halálos kimenetelű cápatámadás történik világszerte, addig minden évben a kíméletlen ipari halászat és a cápauszony vadászatnak „köszönhetően” 60-70 millió cápa veszti életét. Néhány faj ezzel már a kihalás szélére is került. Én változatlanul azt a véleményt osztom, hogy a Föld legveszedelmesebb ragadozója a homo sapiens.

Ez biztos így van, de ez azokat nem vigasztalja, akiket megkóstolt valamelyik ragadozó. Visszatérve hozzád, beszéljünk arról az alkalomról, ami miatt itt vagyunk most a Tropikáriumban. Egy új magazint jelentettetek meg. Mi ennek a célja?

Valóban, most jelent meg a Tropical magazin, ami miatt most itt vagyunk a Tropicariumban. A magazinnak alapvetően az a célja, hogy kicsit új, nem szokványos szemmel mutassuk meg a tágabb értelemben vett trópusi világot, amelyben Afrika, Dél-Amerika, a trópusi Amerika – amelybe Észak-Amerika is beletartozik -, éppúgy, mint a csendes-óceáni szigetvilág vagy akár a Mediterráneum. Mit jelent az új megközelítés? Ez főképpen az élmény közeliséget jelenti. Szeretnénk ismereteket átadni, de szórakoztatva. Kedvet csinálni ehhez a gyönyörű világhoz, hasznos tippekkel, érdekességekkel, kuriózumokkal, ott élő híres emberek bemutatásával, különleges szállodákkal vagy kulináris egzotikumokkal.

Ha már itt tartunk, mi volt neked a legkülönlegesebb élményed a búvárkodás vagy a cápák kapcsán?

Nehéz mindezt felsorolni, hiszen számomra minden merülés egy hatalmas élmény. Mi volt a legnagyobb? Ez relatív. Csodás a tengerek világa, szerencsésnek mondhatom magam, hogy merültem cetekkel, bálnákkal, delfinekkel. A nagy kedvenceim, a cápák közül is kéttucatnyi fajjal. Megvan a „big three”, a „nagy három”, a három legveszélyesebbnek tekintett nagy fehér, a tigris-, és a bikacápa.

Emlékszem, láttam a Maldiv szigeteken, ahogy egy búvár kezéből etetett egy tigriscápát…

Azért ezeket az állatokat respektálni kell. A Tropikáriumban is látható volt, hogy szakavatott gondozók, hivatásos búvárok meg tudják tanulni, hogy ezeket a ragadozókat kézből lehessen etetni. Mindez dicséri a cápák intelligenciáját is. Tökéletesen meg tudják különböztetni ezt a szituációt a valódi zsákmányszerzéstől. Túl azon, hogy ez nagyon látványos és érdekes mutatvány, azért turistáknak a legkevésbé sem ajánlanám.

Visszatérve a  „big three”-re, mondtad, hogy nagy élmény volt és a sok élmény közül a legizgalmasabbat még nem fejezted be.

Talán a legizgalmasabb mind közül az volt amikor hosszú évekkel ezelőtt igazán meleg helyzetbe kerültem az Atlanti Óceánon. Távol a partoktól egy három méteres mako cápát cserkésztünk be egy fotós kollegámmal. Amikor kicsit egyedül maradtam, rám fordult  és meglehetősen nagy sebességgel úszott felém. Erről cápafajról tudni kell, hogy a leggyorsabban úszó faj. Rövidtávon 80-90 km-es sebességgel is képes hasítani a vizet. Volt nálam egy bot, talán ez vette elejét egy komolyabb incidensnek. Amikor felém robogott, nem tűnt túl barátságosnak, de az orrára koppintva el tudta hessegetni. Utána persze szent volt a béke. Tiszteletben tartotta a területemet. A cápáknak nagyon sok érzékelő pontjuk van az orrukon, sőt még bioelektromos feszültséget is érzékelnek itt. Ha megfogják az orrát, az állat szinte „lefagy”. Olyan, mintha elájulna.

Ilyet csináltál már?

Ilyet még nem, de simogatni, simogattam cápát, nem is egyszer.

Mi a vágyad még, hiszen rengeteg helyen jártál, búvárkodtál és írtál is ezekeről?

Való igaz, de azért vannak titkos vágyaim. Északi vizekben nagyon szeretnék egyszer grönlandi cápával találkozni. Ez még egy hihetetlenül érdekes faj, ami a 0 fokos vizekben is képes megélni, és még nem annyira ismert, mint a trópusi sztárok.