Azt hiszem, Magyarországon még nem igazán ismert a gyorstollaslabda, én legalábbis sportrajongóként is csak a mostani EB kapcsán hallottam róla. Mi is ez a sport?

Valóban, Magyarországon viszonylag fiatal sportágnak számít, de már így is tíz fölött van a hazai egyesületek száma, európai viszonylatban pedig komoly múltra tekint vissza. Általában azt szokták mondani, hogy olyan, mintha a teniszt, a squasht és a tollaslabdát gyúrták volna egybe, és szerintem is igaz, hogy mindhárom sport előnyeit ötvözi. A gyorstollast legjobban egy háló nélküli, squash-ütővel és speciális tollaslabdával (ún. speeder-rel) játszott röptecsatához tudnám hasonlítani, ha jól csinálják. A játékot tulajdonképpen a tollas szabadtéri alternatívájaként fejlesztette ki egy német úriember, bizonyos Bill Brandes, akivel nagyobb versenyen akár még találkozni is lehet. A gyorstollaslabdáról azt érdemes tudni, hogy a speciális szabályoknak és felszerelésnek köszönhetően hihetetlenül izgalmas és szórakoztató. A szabályok egyszerűek, a pálya szinte bármilyen borításon kijelölhető, hálóra sincs szükség hozzá.

Ezek szerint speciális felszereléssel játszotok. Hogyan kell elképzelni a gyorstollas eszközöket?

Ahogy említettem a gyorstollasban nincs háló a kijelölt térfelek között, ezért a szélét gyakorlatilag bármivel meg lehet húzni. Ez is nagyon jó ebben a sportban, hogy mivel gyakorlatilag két ütő meg egy labda kell hozzá, bárhol bárki nekiállhat, akár egy körberajzolt pályán is, mert nagyon élvezetes csak időtöltésnek, akár hobbi szinten is.A gyorstollas eszközei speciális fejlesztések, alapvetően az ütő és a labda fontos. Az ütő leginkább egy squash ütőhöz hasonlít, kicsit nagyobb feje van és jellemzően keményebb a húrozása, a labda pedig kisebb és nehezebb, mint a hagyományos tollaslabda, és lyukas, amitől egy jellegzetes - és szerintem nagyon jópofa, süvítő  - hangot ad az ütéskor.

Azt mondtad, hogy nincs háló? Akkor hogyan történik a pontszerzés?

Igen, tényleg nincs háló, ezen szoktak általában a legjobban meglepődni. A játékosoknak egy-egy nagyjából 5X5-ös négyzet alakú térfelük van, egymástól mintegy 13 méterre, a labdamenetek célja pedig az, hogy az ellenfél négyzetén belül érjen földet a labda, vagyis aki ezt eléri, az szerzi a pontot. A feladat tehát ennek a területnek az őrzése, erre különböző technikák vannak, általában akik jól játszanak, azok a sarkokat játsszák meg, kimozgatják az ellenfelet.

Akkor, ahogy elképzelem, ez nagyjából olyan, mintha két kapus játszana egymás ellen, csak ez esetben a kapu a pálya síkjára fekszik fel, így nem függőlegesen, hanem vízszintesen kell védeni.

Igen, valami ilyesminek is el lehet képzelni, de a kapusnak nem csak védenie kell, hanem gólt lőnie is.

Hogyan lett belőled gyorstollaslabdázó?

Nekem teniszes múltam van, középiskolás koromban versenyszerűen teniszeztem, de a tenisz nagyon nehéz, technikás sport, folyamatosan játékban kell lenni ahhoz, hogy az ember szinten tartsa a tudását. Egyetemre kerültem, és bár a tenisz a mai napig szerelem az életemben, azért már nem foglalkozom vele olyan komolyan, mint korábban, viszont egyértelműen neki köszönhetem a gyorstollasban elért eredményimet is. A gyorstollassal egy ismerősömön keresztül találkoztam, ő hívott le, tudta, hogy teniszezem, és azt mondta, hogy biztos ez is tetszeni fog. Tényleg így is történt, egyből megszerettem, és olyan játékos örömre találtam benne, ami a teniszes múltamra nem volt jellemző. Nekem nagyobb sikerélményt nyújtott, így több energia befektetésre ösztönzött, ami egy öngerjesztő folyamat. Nagyon megfogott a gyorstollaslabdázó közösség is, ami egy szimpatikus nemzetközi társaság.

Nemrég tértetek haza a lengyelországi Európa-bajnokságról, ahol négy arany-, két ezüst- és hét bronzéremmel a magyar küldöttség lett a legeredményesebb a résztvevő húsz ország között. Ha a gyorstollas nemzetközi szinten is fiatal sportágnak mondható hazánkban, mi lehetett a magyar siker titka?

Ezen én is gondolkoztam, de nehéz lenne megmondani.  Az biztos, hogy a magyar csapat nagyon lelkes, kitartó és kreatív küldöttség volt. Még nincsenek klasszikus iskolák, nincs jellegzetesen „magyar” játékstílus, de talán a kreativitást emelném ki fontos jellemzőként.  Mivel női és férfi, egyéni és páros kategóriákban egyaránt, valamint a fiataloktól a senior korosztályig mindenhol szereztünk érmeket, úgy látszik, most általánosan erősek vagyunk a gyorstollaslabdában.

A gyorstollas jellemzően leginkább európai központú sport, nevezhetőek ezért az EB sikerek világszintű eredményeknek?

Igen, mindenképpen. A gyorstollaslabdában kétévente van világbajnokság és a köztes években rendezik meg az Európa-bajnokságokat, és ha nem tévedek, ahogy visszagondolok, a legtöbben „megvédték” a tavalyi vb-címüket. Az én esetemben érdekes módon a tavalyi döntő ismétlődött meg, ami ráadásul egyfajta házi döntő volt, az ellenfelem ugyanis  edzőtársam és egyben páros partnerem az a Gaál Nóra volt, akivel ugyanezen az EB-n együtt bronzérmet szereztünk. Magyar vonatkozású az is, hogy párosban az elődöntőben a Bognár Krisztina-Darnyik Ágnes kettőstől kaptunk ki, ők pedig a döntőben  a bajnokságot megnyerték. Mindenképpen megemlíteném még Pálinkás Bence (U18) és Gerber Christoph (U14) nevét, akik saját korosztályukban bizonyultak a legjobbaknak.

Mennyire számít a mentális felkészültség a gyorstollaslabdában?

Ez a sport nagyon fejben dől el, hasonlóan a teniszhez és a tollashoz, a mentális felkészültség sokkal fontosabb, mint a technika vagy az adott fizikai állapot. Ez jól látszik a meccsek közti hullámzásokból, amik még a legjobbak meccsein is előfordulnak.
A saját felkészülésem nagyon jól sikerült, így számomra jó hangulatú volt az egész EB. Furcsa ezt a sikert idősebb fejjel megélni, mivel én már fiatalon is versenyszerűen teniszeztem, de most már érettebb fejjel sok mindent másképp látok, úgy érzem számomra a gyorstollas adott egy olyan lehetőséget, amivel élni tudtam. A tavalyi világbajnoki cím után volt rajtam egy plusz nyomás, de már ismertem a hangulatot és az ellenfeleket, talán magabiztosabb is voltam, szóval bizonyos tekintetből könnyebb volt ez a bajnokság, mint a vb.

Van ideje ilyenkor a magyaroknak egymásnak szurkolni?  Tudtatok a többiek sikeréről, és ha igen, doppingolt titeket ez is pluszban?

A meccsek az ilyen nagy tornákon, úgy, mint mondjuk a teniszversenyeken, párhuzamosan folynak, egyszerűen mindig történik valami, ami szerintem a nézőket és a résztvevőket is magával ragadja. Különleges a hangulat azért is, mert a meccseket zenére játsszuk, szóval azok a zenék, amiket egy US Openen mondjuk csak a labdamenetek közti szünetekben adnak be, az itt  a labdamenetek alatt is szól.  Az, hogy egymást mennyire tudjuk követni általában a programtól függ, mi Nórával (Gaál Nóra – a szerk.) például folyamatosan egyidőben játszottunk, így még egy fotót sem tudtunk egymásról készíteni.  Ugyanakkor jó tudni, ha a többieknek is megy a játék, ezért két meccs közben mindenképp nézzük, hogy mi zajlik másik pályákon, mindig volt kinek szurkolni.

Azok, akik ez után a lelkes beszámoló után kedvet kaptak a gyorstollaslabda kipróbálásához, hogy fogjanak bele?

A gyorstollas igazi tömegsport lehetne, hiszen ahogy említettük már, az eszközigénye egyáltalán nem jelent komoly költségeket. Hobbiszinten már egy párezres ütővel is el lehet játszani, szóval akár úgy is bele lehet fogni, ha az ember bemegy a boltba és vesz ütőt meg egy labdát. Nagy előnye, hogy nem annyira technikás, így szemben a tenisszel, ahol sokszor évekig kell tanulni, mire az ember eljut arra a szintre, hogy élvezhető labdameneteket játsszon, a gyorstollas hamar nyújt sikerélményt és bárkinek élvezetes lehet játszani. Amúgy, ha valakit komolyabban érdekel vagy edzőt szeretne, érdemes megkeresni a magyar szövetség honlapját. Az interneten ráadásul különböző oktató anyagok is elérhetőek. Én pedig tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki, mert nagyon élvezetes kikapcsolódás lehet bárkinek a gyorstollaslabda!

(Csatári Flóra Dóra)