A thaiföldi Tigris templomban a szerzetesek elmondása szerint ritkán van baleset. Akkor is főként nőket akarnak megenni a hatalmas ragadozók. Általában azonban a tigrisek nyugodtan tűrik, hogy a turisták fogdossák őket.

A tigrissel óvatosan kell bánni. Ha mozog a farka, azt jelenti, ébren van, sőt, picit ideges.

A Tigris templom a prospektusok szerint a thaiföldi Kanchanaburiban van. Igazából nem ott, innen még negyven kilométerre, de a turisták ezt a nevet tudják megjegyezni (és a megye elnevezése is ez).

A dologhoz hozzátartozik, hogy a helyet thaiul nem is Tigris templomnak hívják. A barátom a helyiek nyelvén próbálta megkérdezni, hol van ez a szentély, és ennek eredményeképpen sikerült teljesen eltévednünk. A környéken ugyanis minden második templomot Tigris templomnak hívnak. Láttunk műanyag tigrist vagy húszat. Később betontigrist is. Aztán kora délután kiderült az igazság, és eljutottunk a szerzetesek birodalmába, ahol csaknem kétszáz tigris éldegél a szurdokban (ha valaki nem tud thaiul, akkor azonnal megtalálja Bangkok felől érkezve, mert a főút mellett van a leágazó, és a tudatlan turista nem veszi figyelembe a táblákat, melyek az áltigristemplomokat jelzik).

A turisták játszhatnak a kisebb állatokkal, sétáltathatják a nagyobbakat, és fotózkodhatnak a még nagyobbakkal. A tigrisek nyugodtak. A szerzetesek szerint azért, mert agyonetetik őket, és este virgoncabbak, de akkor már nem jöhetnek ide a látogatók. Volt, aki azt hitte, a tigriseket bedrogozzák, de nem.

Egy újságíró egyszer azt állította, hogy a felesleges tigriseket tovább adják egy laoszi kereskedőnek, aki Kínába juttatja őket. Ez pedig sejtetni engedi, ugye, hogy ott megeszik az összeset, ez jót tesz a férfiasságnak, egy buliban pedig amúgy is menő a tigrishús.

A szerzetesek mindezt felháborító rágalomnak tartják. Annyi kétségtelen, hogy számunkra úgy tűnt, szeretik a tigriseket. Egy-egy szerzetes nevel két tigrist. Ölelgetik, dédelgetik a kisebbeket. Tápszert, tejet adnak nekik.

A parkot a turisták adománynak nevezett belépődíjaiból tartják fenn, de fizetni kell a tigrismosásért és az etetésért is. A szerzetesek kedvesek, jóindulatúak. A biztonsági előírások lényege, hogy mindenki vigyázzon magára.

A tigrissel óvatosan kell bánni. Ha mozog a farka, azt jelenti, ébren van, sőt, picit ideges. Ilyenkor nem tanácsos meghúzni a farkát, mert odakaphat. Az pedig nyolc napon túl gyógyuló sérülést jelent.

A Tigris templomban kis táblákon jelzik, mit veszélyes csinálni. Nem szabad sétálgatni a tigris szája előtt, és nem szabad visszafelé simogatni a tigris szőrét. Nem szereti, ha az orrát piszkálják, és allergiás arra, ha egy nőnek nagyon erős a parfümje. De hát sokan vannak így ezzel.

A legnagyobb tigrisek egy szurdokban pihengetnek, ezeket odaláncolják mindig valamihez. A közepes termetűek közül láttam olyat, amelyik szabadon mászkált, de vigyáztak rá.

A tigriseket pórázon is lehet sétáltatni. Ez izgalmas dolog, bár néha olybá tűnt, ő sétáltat engem. De az ember ilyenkor hajlamos engedni egy picit.