Ami nehézséget okozott, az az volt, hogy az EKG-leleten az infarktus jelei egyértelműen nem voltak láthatók, de a hozzáértők így is gyanúsnak találták a panaszokat, Gábor Tóni is (a válogatott csapatorvosa - a szerk.), a mentőorvosok is mondták, hogy jobb, ha bemegy a kórházba. Ugyanakkor nem volt egy zajló, folyamatban lévő infarktus. Ami történt, az - élettanilag, orvosilag nézve - az infarktus kezdeti stádiuma.

Akkor emiatt kellett a katéteres műtét...

Lehetséges, hogy ha öt perccel később csináljuk, addigra már teljesen elzáródik az ér, lehet, hogy még egy órát bírta volna.

Ön végezte a műtétet?

Nem, a kollégám, Molnár Levente, aki az ügyeletes volt, de én is odaértem a beavatkozás végére. Egyébként egy konferencián elnököltem, amikor érkezett a hír, de akkor még úgy volt, hogy tulajdonképpen csak a biztonság kedvéért vesszük fel Marcit, mint mondtam, nem voltak egyértelmű jelek arra vonatkozóan, hogy infarktusról van szó. A leletekről telefonon konzultálnunk, a kollégám mondta, hogy szerinte ezt érdemes "megkatéterezni". Elkezdte a beavatkozást és szépen be is fejezte. Amikor analizáltuk a helyzetet, már én is jelen voltam - megjegyzem ott volt vagy két tucatnyi vízilabdás is a váróban, fiatal, idősebb, csapattárs, edző, a válogatott szövetségi kapitánya, legalább húszan várakoztak végig, aggódva a műtő előtt.

Egy ilyen orvosi beavatkozásnak mik a következményei...?

A koreai háború óta tudjuk, amikor fiatalon elhunyt katonákat boncoltak, hogy már húszévesek szervezetében is van felrakódás az éren. Most végignéztem Marci leleteit és azt láttam, hogy neki csak ez az egy felrakódása volt, amit most egy hálóval lefedtünk. Egyébként az ő esetében műanyag hálót alkalmaztunk erre a célra, nem fémet, s ez idővel felszívódik. Tehát úgy fog gyógyulni, hogy még a helye sem lesz meg, s fémháló sem marad bent. Ez mindenképpen jó hír. Meggyőződésem, hogy folytathatja a pályafutását, ez szinte biztos.