A nyíregyházi kis panda szülők öt éve élnek együtt az Európai Fajmegőrzési Program keretében. A nőstény, Ting-ting Pozsonyból, míg párja Szecsuan-ból a Dublin Zoo-ból érkezett a Nyíregyházi Állatparkba.

A szaporulat azért is örvendetes, mert fogságban nagyon ritkán szaporodnak a macskamedve-félék családjába tartozó állatok – mondja Petró Zsuzsanna, az állatpark kommunikációs vezetője.

A faj - Ailurus fulgens - a természetben a Himalája, illetve Észak-Burma magashegyi erdeiben, valamint Szecsuan nyugati felén és Jüan-ban él, 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt pedig tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja élőhelyén a hideg és nedves környezetben.

Jelenleg alig 10 000 egyed él vadon, számuk az utolsó 50 évben körülbelül 40 százalékkal csökkent, elsősorban az élőhely elvesztése, illetve az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem miatt. Nepálban például korábban a bundájáért vadásztak rájuk, amelyből sapkát készítettek. Kínában a farkát használták seprűnek.

Bár a ragadozók rendjébe tartoznak, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként azonban előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is.

Éjjel aktív állatok, a nappalt általában a fák ágai között összegömbölyödve, alvással töltik, mivel fő táplálékuk a bambusz, energiaszegény.

A jelenleg hathetes apróságoknak az első néhány hétben csukva volt a szemük s idejük nagy részét egy helyben fekve odújukban töltötték. Ting-ting, az anyaállat eleinte szinte egész nap kölykeivel volt az odúban, s bár egyre többször hagyja el a fészket, visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.

A mai napon átestek egy rövid állatorvosi vizsgálaton, ahol kiderült többek között az is, hogy az ikerpár egyik tagja nőstény, míg a másik hím.

A vörös macskamedve név az állat, medvére emlékeztető külsőjére utal, ráadásul ugyanolyan jól mászik fára félig behúzható karmai segítségével, illetve nyalogatással mossa tisztára magát.

Közeli rokonához, az óriáspandához hasonlóan, a kis panda elülső mancsain is van egy-egy kiálló csuklócsont, amely behajlítható és hatodik ujjként működik, így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Gyűrűs farka, fogai, koponyafelépítése és pofája miatt a kis pandát sokáig a mosómedvefélékhez sorolták. Valójában csak igazi távoli rokon s rendszertanilag jelenleg a macskamedvefélék családjába (Ailuridae) tartozik.

Nevével ellentétben nem áll közelebbi rokonságban a jól ismert óriáspandával, csupán annyira, hogy mindkét faj a ragadozók rendjébe tartozik.

A fajt 1825-ben fedezték fel, latin neve, Ailurus fulgens, jelentése: tűzfényű macska.