Olaszország nem leveseiről híres. A vendéglők étlapjain is kissé eldugják azt az 1-2-t, amelyet kínálnak. Ok, az olaszos paradicsomleves közismert, de azt mindenki tud csinálni. Nem olyan finomat, mint Itália szakácsai, de mégis. Azonban mi kipróbáltunk két másikat is.

1. Bableves kagylóval

Az olasz bab valahogy nem olyan, mint a magyar tarka- vagy lóbab. Olyan közepes méretű és fehéres. Semmi különös. Ezért önmagában ne rendeljünk bablevest. Azonban kagylóval megbolondítva isteni. Kulináris szakrételem hiányában erősen rácsodálkoztunk erre a párosításra, de nagyon bejött. A fekete kagyló íze egyedien keveredett a kissé paradicsomos babéval. Mintha Néró császár pillanatnyi (nála ez azért állandó volt) elmezavarában véletlenül varázslatot alkotott volna. Ráadásul a vacsoránk idején a spanyolok már 2:0-ra vezettek az olaszok ellen az Eb-döntőben. Mennyei volt!

2. Cukkinis zöldségleves

Milyen levesük van - tettük fel a kérdést közel a Panteonhoz egy kicsi utcácskában található vendéglőben. Az étlapon ugyanis nem szerepelt. Szinte szabadkozva mondták, hogy zöldséglevelet tudnak hozni. Felsejlett előttem a minestrone egy fajtája, de nem. Isteni cukkini levest tálaltak cserépedényben. Hatalmas adag és a hozzá szervírozott laza kenyér tökéletesen elég volt a délutáni melegben. A cukkini meglehetősen nagy darabokban volt található, de mégis puhára főtt mindegyik. Itt sem maradt el a bab és az egyéb zöldségek. Mintha egy kis tejföl is lett volna benne, de ezt inkább profi szakácsra bíznám. Kipróbálandó!

3. Paradicsomleves

Erről most mit írjon az ember, ha nem szakács? Nincs benne betűtészta és ez már hatalmas előny. Színe mélypiros, állaga krémes, de nem agyon turmixozott. Sajttal meghintve megérti az ember, hogy miért Itália a paradicsomleves hazája. A fotók magukért beszélnek