Mácsai Pál és Fullajtár Andrea nagy beleéléssel keltették életre a szomorú sorsú párt. Egy-egy általuk felolvasott vers vagy idézet után pedig a zenészeké volt a főszerep: Dés László, Lukács Miklós és Dés András szintén remekelt.

Radnóti klasszikus művei – eclogák, Erőltetett menet, Zsivajgó pálmafán - mellett a költő levelei illetve ‘Fifi’ naplóbejegyzései is előtérbe kerültek.

Maga az est Fanni ’68-as visszaemlékezésével kezdődött, amikor megtudta, Miklós nincs többé. Ezután időrendi sorrendben kerültek bemutatásra az események. A legmegrázóbb pillanat talán az volt, amikor Fanni megtekintette Miklóst a faládában, amibe helyezték;alig ismert rá. Ami testéből maradt, azt  sárkupac borította, s szakadt ruhája sem az volt, amit egykor neki kötött. Titkon remélte, hátha nem a költőt látja.

Az előadás a jelenre is utalt: kísérteties a hasonlóság a ’30-as évek és 2013 Magyarországa között. E ma is aktuális problémákra való figyelemfelhívás volt az előadás másik célja.

Az est végén a fellépőket többen állva tapsolták. A falon Radnóti kivetített fekete-fehér fényképe vidáman nevetett- sok-sok nézőszív viszont a sírástól rázkódott