A stadion előtt állunk, meccsre várunk. A szurkolók együtt táncolnak, besegítenek nekik a csinos hostess lányok is. A hangulat hatalmas, a moszkvait a kísérőprogramok minden idők legjobb vébéjévé teszik. Minden jól működik, mindenre van elég ember. Gyors a bejutás, rengeteg a hosstess, egységnyi helyen ennyi szép lányt még nem láttam. A turisták vadul fotózkodnak velük, mérkőznek egymással, hogy egységnyi idő alatt hánnyal tudnak egy képen pózolni. Én is beneveztem és komoly eredményt értem el.

Nem úgy, mint azon a játékon, amikor robotkapusnak kellett volna gólt rúgnom. 45 percig képes voltam a tűző napon sorban állni ezért a Vörös téren. Ahol középütt csináltak egy műfüves pályát és érkezési sorrendben lehet játszani. Mellette ki lehet próbálni a robotkapust. Nem egyszerű. A kapu kisebb, mint rendesen, kicsit megemelve, ívelten talán lehet rá esély, hogy a két kísérletből egyszer beletaláljunk. Erőből nem annyira.

Jó az idő, erősen süt a nap. A Vörös téren hatan-hatan játszhatnak egymás ellen a szurkolók, utána csere. Látványos, vérre menő a küzdelem, bár beszállnak a gyerekek is, nekik nincs esélyük. Viszont csináltak nekik egy külön pályát. Két-három pavilon is van itt, ahol meg lehet vásárolni az izgalmas tárgyakat, melyek nélkül az igazi férfiszurkoló nem tér haza. Szép színű chipes labdát, amit alá lehet íratni a sztárokkal esetleg. Hátizsákot, kabalafigurát, mezt. Alkalmanként hiány van ezekből, például a szerb-brazilnál mindenki brazil mezt szeretett volna és L-est, ez egy idő után elfogyott, a végén vérre ment a harc érte.

Én még ennyit mosolyogni az oroszokat nem láttam. Még a katonákkal, lovasrendőrökkel is lehet szelfizni. Megtudtam, hogy külön tréningezték mosolygásra őket. Hivatalos ukáz, hogy mosolyogni kell. Mint ahogy az is, hogy viszont ha bármi atrocitás van, akkor keményen kell fellépni.

A szurkolói zónák is pazarul működnek, pillanatokon belül lehet enni-inni kapni, hatalmas a hangulat, tombolnak, őrjöngenek az emberek. Komoly a biztonsági ellenőrzés, de ésszerű. Lazák a rendőrök, egyszer láttam keménykedni őket, a szerb-brazilon. Vegyültek a szurkolók, mint itt minden meccsen, egy szerb nekiment a gúnyolódó braziloknak, őt pillanatok alatt kikapták és udvariasan, profin kikísérték. Elképesztően jó a biztonság. A különböző parkokat figyelik, körbeállják a rendőrök a stadionok környékén, oda tényleg nem mehet senki.

Esténként bulik vannak a Vörös tér környéki utcácskákon, autókiállítást is láttam orosz kocsikkal, luxus Volgákkal és más csodákkal. Az egyik tetején hangszóróból ment a zene éjfél körül, az összes szurkoló ott táncolt. A klubok hajnalig nyitva vannak, van olyan szálloda is, ahova szexrobotokat hoztak és 20 ezer forintnyi rubelért olyant is vihet a szobájába a derék szurkoló, ha éppen arra vágyik. Ez teljesen legális, hivatalosan hirdetik szórólapokon is.

Kőkemény bulik vannak esténként, utcai fesztiválok, na meg persze a bárokban partik. A Vörös tér körül az egyik autóra felállt egy férfi és onnét bömböltette a zenét. Körbeállták, először ötszázan, ezren, aztán végül mozdulni sem lehetett az egész utcában. A szurkolók csapatai ott mulattak egészen hajnalig. Aztán másnap, 10-11 körül kezdődik megint minden elölről. Eszegetnek-iszogatnak, buliznak, várost néznek a szurkolók. Tényleg megnéznek sok mindent, főleg az üres napokon, aztán este meg irány vagy a stadion vagy a szurkolói zóna és utána hatalmas bulik kezdődnek – elképesztő, hogy mennyire kellemes és izgalmas itt eltölteni egy kis időt. Vannak apróbb látványos dolgok is, például csináltak kiállítást a belvárosban festett focilabdákból. Van köztük arcképpel díszített vagy a világot ábrázoló labda. De csináltak olyan installációt is, ahol graffitiszerű rajzok vannak félbevágott focilabdákon, amelyek műanyagból vannak és a közepükbe be is lehet mászni. Lehet olyan fotókat is csinálni.

Boldogok a szurkolók, viszik jó hírét Moszkvának. A várost magával ragadta a vébéhangulat, mindenki lazább az egész városban.