A matriarchális társadalom a nő, illetve az anya alakja köré épül. A matriarchátus egyik zázlóshajójaként a Kínában fennmaradt Mosuo törzset szokás emlegetni. A mosuók nagy családokban élnek, ahol a vezető szerepét a mátriarka tölti be. Minden a női ágon öröklődik, így a rang és a földi javak is. A gyerekek az anya nevét viszik tovább, akik az üzleti ügyeket is kezelik. A házasság intézménye nem létezik, a nők kedvük szerint váltogatják a parterüket mégpedig úgy, hogy mindig annál a férfinál laknak, akivel éppen együtt élnek.

Szumátra szigetén élnek a Minangkabauk, akik a ma élő legnagyobb, ismert matriarchális társadalom tagjai. Az öröklődés itt is anyáról lányra száll, az anya pedig a társadalmuk legmegbecsültebb tagja. A férfiak itt politikai és spirituális vezetői szerepet is betölthetnek, így a hatalom tulajdonképpen egyenlő arányban megoszlik a két nem tagjai között. A férfiak, miután együtt voltak a nőkkel, visszatérnek saját otthonukba, mert a két nem tagjai nem élnek együtt. A fiú gyermekek 10 éves korukra elhagyják anyjuk házát, hogy a férfiaknál tanuljanak tovább.

A ghánai akanok társadalmában a nők birtokolják a javakat, de a férfiak betölthetnek vezető pozíciókat. A férfiak gyakran nemcsak a saját családjukat támogatják, hanem az összes nő rokont is, aki a családhoz kötődik.

A Bribri közösség tagjai Costa Ricán élnek és több, más matriarchális társadalomhoz hasonlóan, klánokba szerveződve élik mindennapjaikat. A klánok több, nagyobb családot foglalnak magukba, ahol a nők öröklik a földeket és nekik vannak jogaik a törzsi szertartások elvégzéséhez is.

A Garo törzs Indiában él, náluk, az akákhoz hasonlóan nincs tisztán nőuralom. Habár a legfiatalabb lány örökli a javakat, a férfiak betölthetnek különböző vezető pozíciókat. A férj a feleség házában él, de ha a házasság nem működik nyugodtan felbonthatják azt mindenféle előítélet nélkül.

Az Új-Guineában élő Nagovisi törzs tagjai között sem intézményesült a házasság. A nők és férfiak találkoznak egymással, együtt alszanak, együtt művelik a földeket, de hivatalosan nem köti össze őket semmi.

Szöveg: Kovács Anna