Az utóbbi időben egyre több magyar turista mondja azt, hogy Törökország ismét a régi fényében ragyog, legalábbis ami a koronavírus előtti ultra all inclusive szállodák világát illeti. Az kétségtelen, hogy - ha a török turizmust nézzük, - akkor volt egy olyan időszak, amikor Isztambulba jártunk bőrkabátot vásárolni, és a Nagy Bazárban alaposan körülnézni, meg persze a Topkapi Palotát megcsodálni.

Topkapi palota

A Magyarországról Törökországba indulók túlnyomó többsége busszal elment Isztambulba, - néhányan repülővel - és akkor megnéztük az ottani csodákat. Ha autóbusszal indultunk útnak, akkor Rodostót persze mindenképpen útba ejtettük. Manapság is vannak még isztambuli túrák, vannak még autóbuszos túrák, bár már általában olyanokat szerveznek, hogy megállóval, pihentetőbb módon kereshetik fel Isztambult a magyar vendégek.

A rodostói Rákóczi emlékmúzeum.

II. Rákóczi Ferenc fejedelem azt követően vonult száműzetésbe, hogy a szabadságharc leverése után III. Károly 1715-ben fej- és jószágvesztésre ítéltette. A fejedelem 1717-ben III. Ahmed szultán hívására Törökországban telepedett le. Egy év múlva, a pozsareváci béke megkötése után Rodostóba kellett költöznie, itt élt 1735. április 8-án bekövetkezett haláláig.

Rodostóban megújult a magyar emlékház, sőt van egy olyan ottani török vezető, aki kiválóan beszél magyarul. Vannak nagyon jó történészek, akik tényleg rendkívül érdekesen megalkották ezt az ottani csodát, és ami érdekes, hogy az a fiatalember, aki most az egyik vezető az ottani magyar háznál, ő korábban munkásként dolgozott, de annyira megtetszett neki a magyar kultúra, hogy megtanult magyarul. Mindent elsajátított, és most valóban az egyik legjobb "tiszteletbeli nagykövete" Magyarországnak, és rengeteget segít.

Mindenesetre, ha a törökországi turizmusról beszélünk, akkor azért Isztambul most is egy fontos célállomás. Korábban, amikor elindultak a török tengerparti szakaszok felé a magyar turisták, - mert bár Isztambulban is van tengerpart, ott is vannak strandok, de azért nem ezek a legcsodálatosabbak és nem a legjobbak - akkor Izmir, és Szmirna, Kusadasi környékét keresték fel először magyar vendégek, azt a területet népesítették be a magyar turisták.

Kizil-ul Bástya Alanyában.

Antalya, Izmir, Epheszosz

Hozzáteszem, én fürödtem Isztambulban is, mert mindenképpen át akartam jutni Ázsiába, ezért átmentem a híres Boszporusz-hídon,- az Európát és Ázsiát elválasztó - Boszporusz szoroson, és Ázsiában bele is ugrottam a tengerbe kedves barátommal, kollégámmal, Sára Balázs operatőrrel. Igen ám, de aztán nem tudtam kimászni, ugyanis olyan meredek volt a partszakasz, hogy kellett keresni egy létrát, de azt is alig-alig értük el, mert bizony nem voltunk olyan erősek, hogy csak úgy, mint a James Bond filmekben felhúzódzkodjunk. Úgyhogy nagy nehézségek árán, egymást támogatva valahogy kimásztunk.

A Boszporusz (görögül: Βόσπορος, törökül: Boğaziçi vagy İstanbul Boğazı) Európát Ázsiától elválasztó tengerszoros, amely a Fekete-tengert (törökül: Karadeniz, görögül: Μαύρη Θάλασσα) a Márvány-tengerrel (törökül: Marmara Denizi, görögül: Θάλασσα του Μαρμαρά) köti össze.

Térjünk azonban vissza a turizmushoz.

Amikor ez a tengeri csobbanás történt, még nagy újdonság volt az, hogy mennek a magyarok, s egyre nagyobb számban érkeztek a magyarországi turisták Törökországba. Annak idején kötelező látnivaló volt az Artemisz szentélyt, amely az ókor egyik csodája a hétből.

Artemisz temploma (görögül: Artemision, latinul: Artemisium) más néven Diana temploma, egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. A templom építése I. e. 550 körül kezdődött Epheszoszban a Perzsa Birodalom területén. Artemisz temploma itt volt, körülbelül 50 km-re a mai török İzmir várostól. Az eredeti templomból (ami az ókori világ hét csodája közé tartozott) semmi sem maradt fenn az utókornak.

Az Artemisz szentély - Martin Heemskerck festménye a XVI. századból.

Wikipédia: Az Artemisz templom maradványai, Fotó: Adam Carr

A valaha pompázatos építményből ez lett. Sajnos már csak oszlopsorok, romok maradtak, és mindez nem annyira impulzív, és hát nem a piramisokról, vagy valami hasonló nagy látványosságról van szó. Azért a maradványokat is meg lehet nézni.

Pamukkále sokkal érdekesebb volt. Akkoriban még lehetett ott fürdeni a kis medencékben. A mészkőképződmény, az egerszalókihoz hasonló jelenség pedig még látványosabb volt, nagyobb volt a hegy. Hierapoliszban külön csináltak mellette egy kis fürdőrészt, ahol az ókori romok között fürödhettünk a melegvízben, úgyhogy nagy újdonság volt mindez.

Aztán eljött az ultra all inclusive szállodák világa Antalya környékén, Alanya mellett.

A koncepció lényege az volt, hogy tematikus szállodákat kezdtek el építeni, és olyan szolgáltatást nyújtanak, hogy mindenből, - de nem csak a helyi, hanem az import termékekből is - korlátlanul fogyaszthat a vendég. Egy kicsit magasabb az ár egy átlagos szállodai árszínvonalhoz képest, de ha megnézzük azt, hogy mennyit, hogyan ehetünk, és milyen csúszdaparkokat építenek ide, milyen elképesztő szórakoztató intézmények vannak, milyen amfiteátrum, és milyen animátorok dolgoznak itt, hát ahhoz képest általában úgy távozott a vendég már akkoriban is, hogy azt mondta: "hát ez maga a csoda"!

Az ilyen szállodák között volt az első a Topkapi Palace volt. A Topkapi Szerájt mintázták meg szálloda formájában, amely nagyon népszerűvé vált a turisták körében - .

Akkor még az árak sem voltak olyan nagyon magasak, úgyhogy ár-érték arányban rendkívül színvonalasnak tartotta minden vendég az itteni szálláshelyeket. Elindultak már Magyarországról is a különjárati repülőgépek, de főleg Németországból jöttek vendégek.

A Topkapi mellett aztán megépült a Kreml Palace. Lényegében a Kremlt mintázták meg úgy, hogy a Valszilij Blazsennij székesegyházat másolták oda fogadóépületnek, hatalmas úszómedence van a "Vörös tér" helyén, és csilivili aranyozott, vagy arany színű és mintázatú a recepció, és minden más. Jó pár dolog lényegében az ortodox templomok világát idézi. Ezt imádták az orosz turisták, és megindultak az orosz vendégek a Török riviérára, és egyre többen, és többen jöttek.

Aztán megépítették a szálloda formájú Fehér Házat is, majd elkészítették a (fotón látható) Titanicot. Ebben is laktam, valóban hajó formájú, jól néz ki, és itt is van csúszdapark, és rengeteg-rengeteg medence. Felépítették a Concord nevű szállodát, ami meg egy repülőgépre hasonlít. Volt szerencsém kipróbálni ezt is. Egymást érték tehát a tematikus szállodák Lara, és Aksu nevű települések környékén. Egymás után építették ezeket részben török milliomosok milliárdosok, részben német befektetők. Hitelből, saját pénzből. Nagy konszernek kezdtek el itt építkezni és hát látták, hogy ez működik. Azért működött, mert a napsütéses órák száma magas volt, és a szállodákból szinte ki sem mozdultak a vendégek.

A tengerparti szakaszt azért benépesítették. Homokos a tengerpart, nem olyan átlátszó, gyönyörű a víztükör, mint jónéhány más földközi tengeri résznél, ahol azért tényleg türkiz fényben ragyog.

Annyira nem csodálatos, és szuperszonikus a tenger, de hát sokszor le se mentek az emberek a tengerhez, mert a medencéket pedig nagyon ötletesen alakították ki. Az volt a lényeg, hogy nem 2 méter mély úszómedencéket csináltak, amelyekben ketten úsztak a legkeményebb turisták közül, de egyébként a többiek nem mentek bele, mert nem szeretik, ha nem ér le a lábuk. Nem is kis pancsolókat csináltak, hanem medence-labirintusokat építettek, és megnézték, hogy mit szeretnek a turisták.

Nos, általában azt szeretik, hogyha nagyjából úgy mellközépig ér a víz egy átlagos termetű turistának. Nem szeretik azt, amikor kicsit hűvös, hanem azt szeretik, amikor meleg. Persze nem annyira forró, hogy ne lehessen lehűlni benne a nagy melegben, de azért mondjuk olyan huszonöt fokos a víz. Akkor tényleg olyan hőfoka van a víznek, hogy kellemes, amikor bemegyünk, és kellemes, amikor kijövünk. Tele van mindenféle kis zegzugos résszel, ahol, ha valaki úszni akar, akkor úszhat, de lehet vízilabdázni, lehet vízi kosárlabdázni.

Tele van attrakcióval maga a szálloda park, rengetegféle, fajta medence van, majdnem mindenhol van csúszda a gyerekeknek.

Az ultra all inclusive szolgáltatás jellemzője pedig az, hogy nem csak az alapételek vannak korlátlanul hozzáférhető módon kitéve, hanem bármikor mehetünk, és ehetünk a lobbi mellett, vagy éppenséggel más éttermekbe. A legkülönbözőbb stílusú ételeket fogyaszthatjuk. A koktélok nem vizezettek. Tudják azt, amit azért Egyiptomban nem mindenki, hogy a víz, meg a sör keveréke nem eredményez alkoholmentes sört, és a light cola sem úgy készül, hogy a kólába jó sok vizet teszünk. Tehát ezek a dolgok itt a Török riviérán azért úgy működnek, hogy valódi minden, és ettől imádják ezt a magas színvonalú szolgáltatást a turisták. Ki sem mozdulnak sokszor az ultra all inclusive szálláshelyekről, hanem esznek, isznak, fürdenek a tengerpart mellett.

Volt olyan időszak, hogy 10 éven keresztül mindig másik, és másik helyre hívtak meg utazási irodák, vagy helyi szolgáltatók - áldja meg az Isten őket -  és mellette pedig rengeteg study tour (tanulmányút) volt, ahová az újságírókat és a szállodásokat elhívták, és mutatták hogy milyen csodák épülnek itt. Emlékszem, amikor kukoricás volt lényegében Lara, és Aksu környéke, és a kukoricásba sétáltam ki a Topkapi palota nevű szállodából, és annak a kukoricásnak a szélén volt egy emberke, akinél volt 3 autó. Beparkolt a kukoricásba, és az volt a bérautó. Tőle tudtam nagy nehezen bérelni autót. Aztán eltelt 12 év, és kétszer kétsávos, gyönyörűen leaszfaltozott fantasztikus út termett ott Lara és Aksu mellett. Már nem két-három szálloda, hanem 12 szálloda épült fel, a legkülönbözőbb bérautó létesítmények, szórakoztató parkok, bazárok, buszközlekedés! Szóval tényleg csilivili volt az egész! Hihetetlen módon fejlődött a török riviéra: Alanya, Lara, Aksu környéke.

Gomba módra nőttek ki a földből az újabb és újabb szállodák, amelyek szintén ugyanolyan jó minőségűek voltak. A Dolfin Palace-tól, vagyis a Delfin Palotától kezdve sorolhatnám tovább. Aztán jöttek a fantáziadús szállodák. Az egyik török milliárdos például megépítette Adam and Eve Hotelt, az Ádám és Éva szállodát, ahol minden fehéres, futurisztikus dizájn volt. Négyszögletű, kocka alakú piros almák csüngtek alá mindenhonnan.

Ezt olyan szállodának szánta, ahol tényleg a szeretet, a szerelem a fő ideológia és Ádám meg Éva.

Építtetett egy olyan hatalmas medencét, amely egy ideig a világ legnagyobb úszómedencéi közé tartozott, már a szállodai úszómedencéket illetően. Később már a Thaiföld is megverte, és az ázsiai csodaahotelek közül már páran legyőzték, tehát már vannak nagyobb szállodai úszómedencék, de egy ideig csúcstartó volt, vagy legalábbis a legjobbak között volt. Az Adam and Eve (az Ádám és Éva szálloda) az valóban olyan volt, mint hogyha a jövő világában sétálhatnánk.

Folytatjuk...