Az erdőirtás és az orvvadászat a kihalás szélére sodorta a fajt, mely ma már csak a kínai Hajnan-szigeten él vadon. Az 1950-es években kétezerre becsülték a számukat, az 1970-es évekre már csak kevesebb mint 10 maradt belőlük. A legutóbbi egyedszámlálás szerint populációjuk megháromszorozódott, a több mint 30 állat öt különböző családi közösségben él. A törékeny populáció a hongkongi Kadoorie Farm és Botanikus Kert hajnani gibbonokat mentő projektje több évtizedes munkájának köszönhetően növekedett ekkorát.

"El sem tudom képzelni, milyen szomorú lenne a hajnani esőerdő, ha eltűnnének belőle ezek a csodaszép teremtmények és gyönyörű énekük" - mondta Philip Lo, a projekt vezető munkatársa.

A gibbonok arról  híresek, hogy ügyesen lendülnek ágról ágra az erdei lombkoronában, miközben hangos kiáltásokkal jelzik területük határait. Az ivarérett példányok hajnalonta duettet énekelnek, hogy összetartozásukat erősítsék.

A helyiek tavaly lettek figyelmesek egy pár kiáltásaira az erdőnek egy olyan részéből, amelyik távol esett a fő populáció területétől. Később meg is figyelték őket, hallották a közös éneküket, ami arra utal, hogy stabil párrá fejlődtek.

A gibbonok családi közösségeket alkotnak, amelyek egy hímből, két nőstényből és fiatal utódaikból áll. Az állatvédők nagy jelentőségűnek tartják egy ötödik aktív pár felfedezését az erdő egy különálló részében, reményeik szerint növeli a faj fennmaradásának esélyeit.

A gibbonmentő munka 2003-ban kezdődött: őrjáratokat indítottak, megfigyelték és kutatták a gibbonok viselkedését és életét, valamint több ezer fát ültettek, hogy élelmet és lakóhelyet biztosítsanak nekik.
A világon csaknem húsz gibbonfaj él Észak-Indiától Borneóig, legtöbbjük létét fenyegeti az erdők pusztulása, az illegális vadászatuk és kereskedelmük. Nemrég halt ki két gibbonfaj Kínában, ahol az összes fennmaradt fajt a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN).