A gépeket hamar elkezdték díszíteni, festeni, jelzésekkel ellátni. A kétfedeles csodákat ezüst színűre pingálták. 1924-ben Imperial Airways néven már rendszeresen közlekedtettek járatokat Párizsba, Bécsbe, majd Budapestre is.

Párizsba egy kényelmes ebéd alatt átértek az utasok, Bécsbe nagyjából 8 óra, Budapestre 9 és fél óra volt a menetidő. A gépekbe luxus foteleket, nagy asztalokat raktak. Akik ki tudták fizetni a jegyárat, azok nem szerettek elgémberedett lábbal szorongani.

A repülőgépek egyre gyorsabbak és gyorsabbak lettek. A második világháború után még kocsival álltak be az előkelő utasok a gép mellé, aztán kialakult a reptéri rend is. A pilóták és a légikisasszonyok kiváltságosak és híresek voltak.

Emiatt fontos volt az is, milyen ruhát viselnek a stewardessek. A múzeum remek képet ad az öltözetek változatosságáról. 1954-ben például Dior „New Look” stílusára hajazó szürkésfekete kosztümöt viseltek a hölgyek, modern kalappal.  1967-től a királykék lett az európai járatok meghatározó színe, hozzá vörös kabát járt. A 747-eseken dolgozók később csinos türkiz rövid ruhát kaptak, sötétkék sapkával. Az idő múlásával aztán „sötétedett”, elegánsabbá vált a kék ruha.

Az 1955-ös tokiói járaton japán ruhát viseltek a kisasszonyok. 1967-ben virágmintás, papírból készült egyenruhát hordtak a hölgyek.  A tengerentúli járatoknál amúgy mindig igyekeztek a tervezők valami sajátos, helyi motívumot belecsempészni az öltözékekbe. Az első indiai járatok stewardessei például rövid ujjú, barna, indiai szimbólumokkal díszített, hosszú ruhát kaptak, hogy ezzel is hozzájáruljanak az utazás élményéhez.