Az újságírónő egy éven át nem vásárolt ruhát, ebből nőtte ki magát blogja, a Holy Duck!. A blog, a slow fashion népszerűsítése mellett - mára már magyar tervezők bemutatásával, vagy színtanácsadással is foglalkozik, - fontos küldetést teljesít, ugyanis, ahogyan írója többször is hangsúlyozza, a divatipar a második legkörnyezetszennyezőbb iparág. Évente felfoghatatlan mennyiségű ruhát dobunk ki, melyeket (esetenként) már újrahasznosítani sem tudunk.

Sok fiatal lánynak, nőnek nincs fogalma arról, hogy kedvenc márkáik gyermekmunkásokat foglalkoztatnak, vagy éhbérért dolgoztatnak. A divatiparban rabszolgaként tartott gyerekek, kiszolgáltatott nők jogai sokszor elsikkadnak, az ellenük elkövetett visszaélések nem kapnak megfelelő visszhangot. Jó ügy tehát a fenntartható divat ügye, amivel nem foglalkozhatunk eleget. Mengyán Eszter pedig mindezt közvetlenül és közérthető stílusban teszi.

Sokan félnek az aktivistáktól, mert azt gondolják: hangosak és erőszakosak. Mindez nem is állhatna távolabb Eszter lényétől és hangjától, ami minden felületen, ahol csak megjelenik érezhetően hiteles és szívből szóló. „Csak” annyit tesz, hogy saját tapasztalatait, saját történetét osztja meg olvasóival, akik Eszter életéből és útkereséséből, magára találásából erőt és ihletet meríthetnek nap, mint nap!

Fotók: Mészáros Virág